Én is emberből vagyok. Vannak időszakaim, amikor rákattanok egy-egy nassra, sütire, csokira. Akkor nap nap után ugyanazt eszem, rendszerint nem is keveset. És ha ezt pár napig művelem, és elég nagy mennyiségben, előbb-utóbb jönnek a mellékhatások: pöttyök az arcomon, kis súlyfelesleg stb. Ekkor nagy nehezen lemondok a finomságról, amíg nem jön a következő hullám. Ismerős a történet? Onnan gondolom, hogy ismerős lehet, mert gyakran hallom ugyanezt másoktól is. Az olajos magvakkal kapcsolatban is előjönnek a félelmek: „pattanásos leszek tőle, tele vannak zsírral” stb. Nézzünk egy kicsit a dolgok mögé, és nyugodjunk meg: az olajos magvak igenis beilleszthetőek az egészséges étrendbe.

Első kifogás – Zsírosak? Hizlalnak?

Már a nevük is… olajos magvak… azt a képzetet keltik, hogy tele vannak zsírral.

Mi az igazság? Nézzük számszerűen: 60g olajos magos nassban (egy adag Dióhéj termék) átlagosan kevesebb, mint 20g zsír található. Ezzel szemben egyetlen evőkanál olívaolaj is tartalmaz 10g zsírt. Vagyis egy adag Dióhéjban kb. annyi zsír található, mint 2 evőkanál olívaolajban, amit egy salátadresszingbe simán beleteszünk. És pontosan megfelel fél tábla étcsoki zsírtartalmának, amit – lássunk be – legtöbben észrevétlenül, gond nélkül eltüntetünk egy-egy nassolás alkalmával.

Csakhogy a salátaöntetet nem számolgatjuk, mert azt gondoljuk, hogy a saláta úgysem számít, hiszen egészséges, a dresszing meg ugyebár annak a része (már-már saláta), a csokit pedig jótékonyan magunknak sem valljuk be. Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy a normál táplálkozás során is viszünk be egészséges zsírokat egészséges ételek részeként. És mennyi olyan nasst fogyasztunk, ami szintén tartalmaz zsírokat (nem is egészségeseket), ezeket meg azért nem számoljuk, mert úgyis bűnöztünk. Szegény olajos magok… az ő zsírtartalmukat viszont külön számon tartjuk? Igazságtalanság.

Azt se felejtsük el, hogy az olajos magvak zsírtartalmának jelentős része (akár 80%-a) egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsav. Ezek pedig kifejezetten előnyösek a szervezet számára.

A zsírokra egyébként amiatt is szükségünk van, mert csak ezek jelenlétében tudnak nagyon fontos zsírban oldódó vitaminok hasznosulni a szervezetben. És vannak olyan ételeink, amikben nagy mennyiségben találhatóak a zsírban oldódó vitaminok, ám önmagukban nem tartalmaznak elegendő zsírt a vitaminok hasznosulásához. Ilyenek például bizonyos gyümölcsök és zöldségek. Amikhez mindenki választhat belátása szerint: megehet hozzá egy kanál zsírt, vagy pár deka olajos magot.

A magok ráadásul laktatnak. Mivel viszonylag alacsony a szénhidrát tartalmuk, ám magas a fehérje- és rosttartalmuk, hosszú távon látják el energiával a szervezetet. Ellentétben azokkal a finomított szénhidrátokkal és csokikkal, amik hirtelen vércukorszint emelkedést, majd ugyanilyen hirtelen vércukorszint zuhanást, és ezáltal farkaséhséget, falási rohamokat okoznak.

Második kifogás – Tönkreteszik a bőrt?

Sokan tapasztalják, hogy földimogyoró vagy napraforgómag fogyasztása után pattanásos lesz a bőrük. De hogyan is szokott ez történni? Nekiesünk egy zacskó sósmogyorónak, vagy sós szotyinak (persze, mert a natúr nem olyan finom). Szinte eteti magát: egy izgalmas film, vagy baráti pletykaroham közepette… rohan az idő, finom a nass… nem tudjuk letenni a tálkát… Majd pár nap múlva előjönnek a pattanások.

De mi a helyzet valójában? Azok, akik ettől szenvednek, rendszerint amúgy is hajlamosak a pattanásokra. Mert könnyen eltömítődnek a pórusaik. És számukra nemcsak az olajos magvak veszélyesek, hanem számtalan más nassolnivaló is. A pattanások kialakulásában sok külső hatás felelős lehet: légszennyeződés, nem túl alapos arctisztítás, stressz… Ezek miatt fokozottan alakulnak ki a pattanások, főként a téli időszakban. Érdekes összefüggés: ekkor fogyasztjuk a legtöbb olajos magot is. Akkor most mi is a fő kiváltó ok?

Tény, hogy aki hajlamos a pattanásokra, annak oda kell figyelnie az olajos magvak fogyasztására. De a szakértők jelentős csoportja szerint kár lenne megvonni az olajos magvakat a szervezettől. Mert sok olyan ásványi anyag és vitamin található bennük, amik az egészséges és szép bőrért felelősek.

Például ott az E-vitamin, amit rengeteg kozmetikai szerben kifejezetten hozzáadott hatóanyagként használnak bőrünk táplálására. De ott az Omega3 zsírsav, a szelén, a maghéjban lévő antioxidánsok, amik szintén kivétel nélkül nagy mennyiségben találhatók az olajos magvakban, és kifejezetten táplálják a bőrt, és növelik a rugalmasságát.

Visszatérve a pattanásokra: a pórusok eltömődését, és így a pattanások kialakulását a magokhoz adott só fokozhatja. Ritkán esszük az olajos magvakat natúr formában, pedig tudjuk, hogy úgy egészségesebbek. Csak kevésbé finomak, mint pörkölve-pirítva, sózva. Az ízesített magokhoz gyakran sok sót adnak (lásd sós mogyoró), hogy növeljék az ízhatást. A Dióhéj termékekben az a fantasztikus, hogy a receptúrák összeállításánál kifejezett szempont volt a sótartalom minimalizálása. Az ízek gazdagságát pedig a fűszerek biztosítják.

Az olajos magvak megfelelő fogyasztása

Mint mindenhol az életben, itt is fontos a mértékletesség. Nem kell az olajos magokat zacskószámra fogyasztani. Álljunk meg egy maréknyi mennyiségnél! Együnk hozzá gyümölcsöket, zöldségeket!

Lehetőleg ne egy izgalmas thriller vagy egy szerelmes-romantikus film nézése közben rágcsáljuk a magokat, mert nehéz úgy kontrollálni a mennyiséget, ha valami nagyon fontos elvonja a figyelmünket.

Lehetőleg ne egy kiadós ebéd vagy vacsora után pluszban együk a magokat, hanem önállóan, uzsonna vagy tízórai, esetleg vacsora helyett.

Vagy ha kifejezetten szükségét érezzük egy kis kényeztetésnek, és már nyúlnánk a csoki után, jusson eszünkbe az egészséges alternatíva, és legyen egy adag olajos mag a táskánkban, fiókunkban, konyhaszekrényünkben!

Egy szó mint száz

A táplálkozástanban semmi sem egyértelmű. Egyik nap ezt bizonyítja egy kutatás, másnap az ellenkezőjét. A táplálkozással foglalkozó szakemberek jelentős része azonban egyetért abban, hogy nagyon nagy kár és hiba lenne száműzni az olajos magvakat a táplálkozásunkból. Csak az egészséges mértéket kell megtalálni, ami a magok esetében egy maréknyi mennyiséget jelent.

Egyébként, amikor a nassolásról beszélünk, azért őszintén lássunk be valamit (és táplálkozási tanácsadóként azt mondom, megintcsak itt a lényeg): nem arról van szó a legtöbb embernél, hogy egyébként nem nassol semmit, amúgy is egészségesen étkezik, és ha elkezd olajos magos nassokat fogyasztani, akkor rosszabb lesz a helyzet, mint ezek nélkül. Tegyük a szívünkre a kezünket: legtöbben csokit, kekszet, finomított szénhidrátokat nassolunk. Ott vannak a sütikék, a finom töltött croissant-ok, menet közben bedobunk pár pogit vagy más péksüteményt. Ha úgy nézzük a dolgot, hogy ezek helyett legalább időnként olajos magot eszünk, máris más a leányzó fekvése, és máris bátran kijelenthetjük, hogy jót tesz az egészségünknek, ha az egészségtelen nassaink egy részét olajos magos snackekkel váltjuk ki. Persze nem kilószámra. Csak Dióhéjnyi mennyiségben.